Ez a kérdés nem lenne külön kezelendő, hiszen a kormányzat segédeszköze, ha nem lenne az a helyzet, hogy akik a leginkább ellenzik a nézeteimet, azok a militarizmus legerősebb szószólói.
Az igazság az, hogy az Anarchisták az egyetlen emberek, akik megálljt parancsolnak a militarizmus növekvő mértékének, amely ezt az egykor szabad országot gyorsan imperialistává és despotikussá teszi.
A katonai szellem a létező legkönyörtelenebb, legszívtelenebb, legbrutálisabb. Egy olyan intézményt támogat, amelynek egyáltalán nincs létjogosultsága. A katona, Tolsztojt idézve, profi gyilkos. Nem a gyilkolás imádatáért, mint a barbár, vagy nem szenvedélyből. Ő egy hidegvérű, mechanikus, engedelmes eszköze a feletteseinek. Készen áll, hogy torkokat vágjon és hajókat lékeljen a magasabb rang parancsára, anélkül, hogy tudná, vagy akár foglalkozna azzal, hogy hogyan és miért, mi okból. Ebben a megállapításomban engem maga Funston tábornok támogat. Idézem legutóbbi közleményét a New York Evening Post június 30.-ai számából, amely William Buwalda közlegény ügyével foglalkozik, és annyira felkavarta az egész északnyugatot: „Egy tiszt vagy egy besorozott ember elsődleges feladata” - mondja a nemes harcos - „a feltétlen hűség és engedelmesség a kormány felé, amelynek esküt tett, függetlenül attól, hogy egyetért-e vagy sem az adott kormánnyal.”
Hogy fér össze a „vak engedelmesség” elve az „élethez, szabadsághoz és boldogsághoz való jog” elvével? A militarizmus halálos ereje még sohasem bizonyult annyira eredményesnek ebben az országban, mint a hadbíróság legutóbbi ítéletében William Buwalda ügyében San Franciscóban, öt év katonai börtönt ítélt. Íme egy ember, aki tizenöt évet végigszolgált. „A jelleme és a magatartás kifogástalan” - mondja Funston tábornok, aki figyelembe véve ezt, három évre csökkentette a büntetést. Mégis ezt a férfit kidobták a hadseregből, meggyalázták, elrabolták a nyugdíjhoz való esélyét és börtönbe vetették. Mi volt a bűne? Csak figyeljetek, ti szabadnak született amerikaiak! William Buwalda részt vett egy nyilvános találkozón, és az előadás után kezet fogott az előadóval. Funston tábornok a Post-nak címzett levelében, amelyre már hivatkoztam korábban, azt állítja, hogy Buwalda tette „óriási katonai bűncselekmény, végtelenül rosszabb, mint a dezertálás”. Egy másik publikus nyilatkozatában, amit a tábornok Portlandban tett közzé, azt mondja, „Buwalda tette súlyos bűncselekmény, egyenlő az hazaárulással”.
Való igaz, hogy a találkozót Anarchisták rendezték. Ha a Szocialisták teszik közzé a felhívást, Funston tábornoktól tudjuk, nem lett volna baj Buwalda jelenlétével. Valóban, a tábornok mondja: „a legkevésbé sem haboztam volna jómagam sem egy szocialista találkozón való részvételről”. De részt venni egy anarchista találkozón, ahol Emma Goldman az előadó - lehet-e bármi is nagyobb mértékben „hazaáruló”?
Ezért a szörnyű bűncselekményért egy ember, egy szabadnak született amerikai, aki az országának adta élete legszebb tizenöt évét, és akinek a jelleme és a magatartása az idő alatt „kifogástalan” volt, most börtönben sínylődik, megalázva, kegyvesztetten, megélhetésétől megfosztva.
Lehet-e bármi rombolóbb a szabadság igaz eszméjére nézve, mint az a szellem, amely lehetővé tette Buwalda elítélését - az engedelmessé megkérdőjelezhetetlenségének szelleme?
Hiszem, hogy a militarizmus - bármely ország állandó hadserege és haditengerészete - a szabadság pusztulására és mindennek a rombolására utal, ami a nemzet legszebbje, legjobbja. A csatahajók növekvő moraja és a megnövelt hadseres fogja biztosítani a békét, ez olyan abszurd, mint az az érv, hogy a békés ember jól felfegyverzett.
Ugyanez a koherencia hiánya jelenik meg a béke azon követelőinél, akik ellenzik az Anarchizmust, mert az állítólag erőszakra tanít, de örömmel veszik annak a lehetőségét, hogy az amerikai nemzet hamarosan képes lesz dinamit bombákat dobni repülőgépekről a védtelen ellenségre.
Hiszem, hogy a militarizmus meg fog szűnni, amikor a világ szabadság-szerető lelkei azt mondják majd uruknak: „Menj és magad végezd el a gyilkolásaidat. Épp elég ideig áldoztuk fel önmagunkat és a szeretteinket a csatáitokban. Cserébe élősködővé és bűnözővé tettetek minket a szabadság idején és lealjasítottatok a háború idején. Elszakítottatok minket a testvéreinktől és a világot egy emberi vágóhíddá változtattátok. Nem, nem fogjuk a gyilkosságaitokat és a csatáitokat folytatni egy olyan országért, amit elraboltatok tőlünk.”
Ó, én teljes szívemből hiszem, hogy az emberi testvériség és a szolidaritás eltörli majd a horizontról a háború és a pusztítás e szörnyű vörös vonalát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése