2011. szeptember 2., péntek

VI. A házasságról és a szeretetről

Úgy gondolom, ez számít a leginkább tabu témának. Szinte lehetetlen erről beszélni anélkül, hogy megbotránkoztatnánk sok jó ember becsben tartott illemét. Nem csoda, hogy olyan nagy a tudatlanság ezekben a kérdésekben. Csakis a nyílt, őszinte, intelligens megvitatás fogja megtisztítani a levegőt a hisztérikus, szentimentális szeméttől, ami elfedi ezeket az alapvető kérdéseket, alapvető az egyéni és a társadalmi jólét számára egyaránt.
A házasság és a szeretet nem szinonimák, sőt gyakran egymás ellentétei. Tudom, hogy egyes házasságokat a szeretet működtet, de a házasság szűk, anyagi korlátai, úgy, ahogy vannak, gyorsan megtörik a szeretet érzékeny virágát.
A házasság egy olyan intézmény, ami az Államnak és az Egyháznak hatalmas bevételekkel szolgál, és ezáltal az élet egy olyan szakaszába ártja bele magát, amelyet az emberek hosszú ideje a saját, legszentebb dolguknak tartanak. A szeretet az emberi kapcsolatok legerőteljesebb tényezője, amely időtlen idők óta szembeszállt minden ember alkotta törvénnyel és szétzúzta a szabályok rácsait az Egyházban és az erkölcsben. A házasság sokszor csak egy gazdasági megegyezés, amely a nőnek egy életre szóló életbiztosítást juttat, a férfinak pedig egy örököst vagy egy szép játékot. Ez hát a házasság, ami arra képzi a nőt, hogy élősködőként éljen, függő, tehetetlen szolga legyen, míg azt a jogot szolgáltatja a férfinak, hogy zálogba vegyen egy emberi életet.
Hogyan kehet ezekben a körülményekben bármi is közös a szeretettel? - azzal az elemmel, amely lemond a pénzről és a hatalomról, hogy a saját világát élje a határtalan emberi kifejeződésben? De nem a romantika korát éljük, Rómeóét és Júliáét, Faustét és Margarétáét, a holdfényes extázisét, a virágokét és a dalokét. A mi korunk egy gyakorlatias kor. Az elsődleges szempont a jövedelem. Annál rosszabb nekünk, ha elértük azt a kort, amikor a lélek legmagasabb röptét ellenőrzik. Egy faj sem fejlődhet a szeretet eleme nélkül.
De ha két ember a szeretet szentélyét imádják, mi lesz az aranyborjúval, a házassággal? „Ez az egyetlen biztosíték az asszony, a gyermek számára, a család. az állam.” De nem biztosíték a szeretet számára; és szeretet nélkül nem létezhet igaz otthon. Szeretet nélkül nem kellene gyermekeknek születniük, szeretet nélkül egyetlen igaz nő sem kapcsolódhat egy férfihoz.  Az az aggodalom, hogy a szeretet nem nyújt kellő anyagi biztonságot, idejétmúlt. Hiszem, hogy amikor egy nő aláírja a saját emancipációját, a függetlenségének első megnyilvánulása abból fog állni, hogy egy férfit a szíve és elméje minőségéért fog szeretni és imádni, nem pedig a pénztárcájában levő mennyiség miatt. A második megnyilvánulása az lesz, hogy joga van ezt a szeretetet követni anélkül, hogy azt a világ megakadályozná. A harmadik és legfontosabb megnyilvánulása a teljes és korlátlan joga az anyasága felett.
Ilyen anyában és egyenlően szabad apában rejlik a gyermek biztonsága. Nekik megvan az erejük, a határozottságuk, az összhangjuk, hogy olyan légkört teremtsenek, ahol az emberpalántákból gyönyörű virág nő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése